: 2010.10.28. Célba ért a Pilisjászfaluiak adománya Kolontárra

Tegnap reggel útnak indult az a kisbusz, amely a Pilisjászfaluiak adományait vitte Kolontárra, a vörösiszap áldozatainak megsegítésére. Reggel indult a csapat, Bányai József polgármester úr, Rakóczki Zsolt alpolgármester úr és Oláh-Háromszéki Attila a Polgárőrség vezetője. Alább beszámolójukat olvashatják:

Reggel a csípős hidegben indultunk. Rakóczki Zsolt kisbusza tele volt ásványvízzel, wc papírral, ecettel, tisztítószerekkel, lisztel, cukorral, konzervekkel és még sok mindennel, amit a Pilisjászfaluiak adakoztak. Szépen, nyugodtan haladtunk célunk felé. Kisütött a nap is, a forgalom enyhe volt. Az ajkai elágazásig semmi érdekes nem volt tapasztalható. Ezt elhagyva már láttunk egy-egy „iszapos” autót, aztán katonai járműveket és az aszfaltút is egyre vörösebb volt.

A devecseri elágazásnál balra fordultunk a 8-as útról, ahol vegyvédelmi ruhába öltözött katonák és szájmaszkot viselő rendőrök állítottak meg és úti célunkról érdeklődtek. Körülöttünk mindenfelé, előttünk, mellettünk, alattunk, vörös latyakos talaj. Mintha egy más bolygóra érkeztünk volna. A vasúti síneken áthajtva balra láttuk a tv-ben is látott benzinkutat, majd az iszapba burkolódzott kastélyparkot, amit már úgy ahogy megtisztítottak. Mindenütt maszkos, védőruhás emberek. Teherautók, munkagépek, dolgozó katonák, katasztrófa védelmisek minden felé. Az utakat már megtisztították, mégis tiszta vörös volt mind. Devecsert elhagyva rátértünk a Kolontár felé vezető útra, bár ki volt rakva a behajtani tilos tábla. A két település között újra ellenőrző pont, gépfegyveres rendőrökkel. Az országúton egyre nagyobb a vörös latyak, csak az ablaktörlő és az ablakmosó folyamatos használatával tudunk előrehaladni. Az út melletti szántóföld közepén egy autót pillantunk meg, valószínű az ár sodorta oda. Beérve Kolontárra még szörnyűbb állapotokkal szembesülünk. Balra az iszap rengetegben egy újonnan épített gát magasodik, jobbra házak, a kertekben még mindig vörös sártenger. Elértük célunkat, a kultúrházat, ami most raktárként üzemel. Távolabb sátrakat látunk és gulyáságyúkat. Talán Kolontárnak ez az egyetlen része, ahol nem pusztított az ár. Az adománygyűjtő helyen szívélyesen fogadták kis csapatunkat és máris elkezdtük behordani az adományokat az épületbe. Utána friss kávéval kínáltak bennünket. Elmondtuk kik vagyunk és honnan érkeztünk. A beszélgetés során megtudtuk, hogy a falu harmadát öntötte el az ár, de azon a részen szinte mindennek vége, 35 család vesztette el otthonát. A katasztrófa áldozatai is mind kolontári volt. Elmondták, hogy Devecseren nagyobb az anyagi kár, ott több mint 240 házat ért el az áradat, volt ahol 2 méter magasságban.

A meggyötört emberek arcán láttuk a fáradságot, szemükből kiolvasható volt, mit élhettek át. Az élet rendes kerékvágásba való visszazökkenéséhez még nagyon sokat kell dolgozniuk, elviselniük. Elmondták, egyetlen éltető erejük és reményük abban van, hogy látják mennyire összefogott értük az ország, a nemzet. Ehhez a reményhez adott hozzá egy kicsit Pilisjászfalu is. Nagyon szépen köszönik mindannyiuknak!

Képek itt! ->->->